KARANTÉMA - KÉKFESTÉS ÉS PIGMENTNYOMÁS

Habár a kékfestésnek voltak ókori és középkori előzményei hazánk területén, a Pesten, Budán és elsősorban Óbudán tapasztalható kékfestő „forradalom” a városrészek újkori történetével esik egybe, és a 18. század második felében, 19. század elején kezdődik el. Az alapvetően céhes keretek között, középkori manufakturális berendezkedést követő műhelyekből pár évtized alatt prosperáló és széles termékkínálatot adó gyárak fejlődtek, miként ez Óbudán is megtörtént: a Goldberger textilkereskedésből és manufaktúrából 1842-ben gyári privilégiumot elnyerő üzem jött létre.

 

A kékfestéshez két tényező együttes alkalmazása szükséges: egyrészt az Indiából importált indigo tinctoria nevű növény leveleiből és egyéb anyagokból készült (természetes) indigó receptje, másrészt az előzetesen rezervnyomással megmintázott vászon. A rezervnyomás során azokat a mintákat, amelyeket fehéren szeretnének hagyni, kitakarják: a felfőzött és keményítővel bevont textilre fából faragott nyomódúcokkal (módlikkal) fedőanyagot, ún. papot visznek fel, amely egy viaszból vagy gumiarábikumból készült krémszerű anyag. Ennek köszönhetően marad fehér a kitakart minta a kékfestő oldatban való megmerítések során. A fedőanyagot a festés után eltávolítják és a mintázat fehéren, vagy ha a papba pigmentport is tettek, akkor akár zöld, vörös, sárga színekben tárul föl.

Létezett azonban egy másik nyomási technológia is, amely szintén többezer éves hagyománnyal bír: ez a kartonnyomás (más néven pigmentnyomás). A festésre alkalmas növényekből, állati eredetű anyagokból (bíborcsigából nyert kivonat), színes ásványokból (lapis lazuli, malachit) pigmentporrá tört matériát növényi olajokkal vegyítik, majd gyantát adnak hozzá, amely segíti a színezék megtapadását a textilen.

A 19. században ennek továbbfejlesztett változatát olajnyomásnak hívták. Ez esetben a pigmentport úgy készítették el, mint a festő- és iparművészek az olajfestékeiket, majd a már előre megfestett színes vászonra nyomták a mintaelemeket (rapportokat). Az olajnyomással festett textilek is moshatóak voltak, bár a színek tartóssága és a minta időtállósága a felületre felvitt anyag receptjétől, vastagságától és a kelme igénybevételtől függött.

 

Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus

Kiállítási enteriőrfotók: Óbudai Múzeum – Goldberger Textilipari Gyűjtemény, Sárospataki Györgyi

KAPCSOLAT, ELÉRHETŐSÉG
CÍM: 1036 Budapest, Lajos utca 136-138.
EMAIL: info@obudaimuzeum.hu
TEL.: +36 (1) 250-1020
NYITVA TARTÁS
Kedd-vasárnap: 10-18
Hétfő: szünnap

 

JEGYÁRAK
Teljes árú: 1400 Ft
Kedvezményes: 700 Ft
ESEMÉNYEK