KARANTÉMA - A VIRÁGZÓ TEXTILEK KULISSZATITKAI

Egy elfeledett mesterség: a titokzatos textil mintatervező nyomában

 

Vajon ki áll a gyönyörű, nyomott, mintás textilek mögött, ki álmodja és tervezi meg a végeláthatatlan színes kelmefolyamokat, amelyek télen-nyáron öltöztetik a hölgyeket és asszonyokat, valamint pompát biztosítanak az otthonok számára a végekbe tömörített függönyanyagok, pamutkelmék és delinek sorából? A mai posztunkban egy rég elfeledett mesterség nyomába szegődünk, amelyet a Goldberger gyárban már az 1910-es években professzionális keretek között űztek.

A textilmintarajzoló mesterség a nyomott mintás textilek gyáripari keretek között történő termelésével fokozatosan alakult ki. Az 1900-as évek elején az egyes hazai gyártulajdonosoknak már konkrét kívánsága volt, hogy saját üzemükben, gyárukban egyedi tervezésű, az adott korra jellemző divat- és mintatrendekhez igazodó nyomott mintás anyagok készüljenek. Ennek előtte a magyar területeken az volt a bevett szokás, hogy készen vásárolt, elsősorban külföldi mintanyomódúcok, nyomóhengerek, valamint minták alapján nyomtatták a textileket. A Goldbergerék azonban már az első iparműkiállítások idején, az 1840-es években is törekedtek az egyedi „Goldbergeres” minták megalkotására.

A mind fokozódó igény, az egyedi és különleges mintás kelmék megalkotása életre hívta a Franciaországban már régóta működő mesterséget, a textilmintarajzolóét, amelynek nem volt még hazai képzése az 1900-as években sem. Természetesen ún. mintarajzolók, mintatervezők képzése folyt már a magyar iskolákban, későbbi főiskolákban. Sőt, a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolát (röviden: Iparrajziskola) azzal a céllal hozták létre 1886-ban, hogy mestereket és iparossegédeket neveljenek, akik aztán az 1880-as években meginduló, Budapest jelenlegi arculatát meghatározó épületeken és enteriőrökön dolgoztak. A textilminták tervezése azonban teljesen más képességet és felkészültséget kívánt, mivel magát az egyes textilfajtákat és kikészítő, festőeljárásokat is ismernie kellett a mintarajzolóknak.

Goldberger Leó volt az, aki 1 éves ösztöndíjjal elküldte Párizsba a fiatal iparművészt, Lakatos Artúr (1905), hogy megtanulja ezt a nehéz és hihetetlenül precíziós mesterséget. Lakatos egy másik állami ösztöndíjjal megtámogatva, valamint számos Goldberger ajánlólevéllel ellátva elkezdte tanulmányait a divat és iparművészet akkori központjában. Nem minden nehézség nélkül jutott be a párizsi textilfestő manufaktúrákba, gyári mintatervező műhelyekbe, hiszen hiába a nagy tekintélyű Goldberger támogatása, sok esetben ipari kémnek nézték őt, aki ellesi és kitanulja a legújabb eljárásokat és mintákat, majd hazatérve jelentős profittól fosztja meg őket. Hiszen egyrészről immár az új tudás birtokában a Goldberger is lenyomtathatja azt, amit a párizsi konkurencia nyomtat, másrészről, mint megrendelőt, elveszíti jelentős ügyfelét, hiszen minek rendelne tőle, mikor már magyar művésze is meg tud mindent tervezni számára. Végül egy bizonyos Mouton úr volt az, aki Lakatost alkalmazta, mert műhelye számára nem jelentett veszélyt: ő Közép-Európába szállította mintás textiljeit, nem volt konkurencia számára a fiatal „Goldberger küldött”. Lakatos naplójából ismerjük meg a textilmintatervezés három differenciált kategóriáját: a tervezők (compositeur) voltak a legmagasabb mesterségbeli és megbecsültségi szinten, közöttük komoly művészek is akadtak. Rangsorban utánuk lejjebb foglaltak helyet a rendezők (arrangeur), ők készítették elő a tervezők rajzait és emelték át hengerre, vagy nyomódúcra, valójában technikusokként dolgoztak. Végül a befejezők (finisseur) tanoncokként, inasokként lemásolták a mintát és a műhely mintatárában elhelyezték azokat, hogy a későbbiekben meg tudják rendelni a műhelytől, gyártól.

A textilmintarajzoló képzést végül 1906-ban, a párizsi tanulmányútjáról hazatérő Lakatos Artúr alapította meg az Iparrajziskolában (ma: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola), amelynek esti kurzusaira a Goldbergerék évtizedekig küldték rajzoló mestereiket.

A textilmintarajzoló, textil mintatervező alapvetően ezt az Iparrajziskolát végezte el, esetleg magasabb rendű képzésben részesült, példának okán az Iparművészeti Iskola, későbbi Főiskola díszítőfestő szakán diplomázva, vagy az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (ma: Magyar Képzőművészeti Egyetem) grafikus szakán végezve. Látjuk tehát, hogy alapvetően professzionális ipar- és képzőművészeti végzettségű emberek lehettek textilmintarajzolók, akik magas szintű és precíz rajz, valamint minden műfajban jártas festészeti felkészültséggel és gyakorlattal rendelkeztek.

A Goldberger gyárban dolgozott többek között a híres nyomott és szövött anyag textiltervező iparművész, az art deco nyomott textilek egyik megálmodója, P. Szabó Éva, F. Györffy Anna grafikus, illusztrátor vagy Zala Tibor grafikusművész is.

 

Orosz Diána, művészettörténész-muzeológus

KAPCSOLAT, ELÉRHETŐSÉG
CÍM: 1036 Budapest, Lajos utca 136-138.
EMAIL: info@obudaimuzeum.hu
TEL.: +36 (1) 250-1020
NYITVA TARTÁS
Kedd-vasárnap: 10-18
Hétfő: szünnap

 

JEGYÁRAK
Teljes árú: 1400 Ft
Kedvezményes: 700 Ft
ESEMÉNYEK