A 20. század elején a városi hölgyek, asszonyok számára többféle mód kínálkozott a ruhaanyag, lakástextil beszerzésére. Az egyik az volt, hogy a gyárak mintaboltjaiban megvásárolták a festett, nyomott, vagy éppen szövött textileket. A fehérnemű, a nyári ún. kartonruha, a lakástextília alapanyagát általában a festett, színes, nyomott pamut- vagy lenvászon jelentette. A mintás szövetek beszerzésére a gyári mintaboltok mellett a szatócsboltok, illetve a differenciáltabb, csak textilre szakosodott méteráru boltok adtak lehetőséget.

Az arisztokrácia és a módosabb, felvilágosult polgárok is ezeket a színes, tarka kelméket, vagy a kékfestő fajtáit keresték a méteráru üzletek és szabóságok polcain. A szerényebb anyagi helyzetben lévők, vagy azok, akiknek egész egyszerűen tiszta fehér vászonra volt szükségük, szintén a szatócsboltban vásárolhatták meg a végbe kötött, fehérített, keményítővel erősebbé tett és kalanderezéssel fényessé varázsolt textilt.

Az itt látható, Goldberger védjeggyel ellátott pamutvászon 1930 körül készült. A márkajegy szavatolta a termék kiváló minőségét és feltehetően a frissen megalakult Goldberger szövő gyáregységben, Kelenföldön készülhetett.

Fotó: Óbudai Múzeum